"A vegetarianizmus a lélek építésére szolgál, nem a testére."
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: filozófia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: filozófia. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. augusztus 25., csütörtök
2011. július 27., szerda
2011. május 9., hétfő
2011. március 3., csütörtök
Természet IQ-ja / Nature's IQ
Film készül A természet IQ-ja c. könyvből, amely 2009-ben az Egyesült Államokban Az év könyvei díjat nyerte el tudomány kategóriában.
A könyvről további információt találunk itt magyar nyelven, valamint egy mintafejezetet is megtekinthetünk.
English version here!
Bővebb információ a film honlapján: naturesiqfilm.com
A könyvről további információt találunk itt magyar nyelven, valamint egy mintafejezetet is megtekinthetünk.
English version here!
Bővebb információ a film honlapján: naturesiqfilm.com
2011. február 4., péntek
2011. február 2., szerda
2010. december 19., vasárnap
Mostanság újra sokat olvasom. Nem is tudom, hogy telhetett el ennyi idő könyvek nélkül. Olvasgattam ezt-azt, de nem a régi intenzitással. A megszokott védikus irodalom mellett jelenleg Paulo Coelho könyveket falatozom.
Most éppen A zarándoklat c. irományt...
" - Az út, amelyen jársz, az erő útja, és csak az erő gyakorlatit fogod megtanulni. Az utazás, melyet korábban tortúrának éreztél, mert csak a megérkezésre gondoltál, mostantól örömtelivé válik, a felfedezés és kaland örömévé. Ezáltal nagyon fontos dolgot fogsz táplálni: az álmaidat. Az ember sosem szűnik meg álmodni - folytatta. - Az álom a lélek tápláléka, ahogy az élelem a test tápláléka. Létezésünk során számtalanszor előfordul, hogy álmaink viharosak, és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk, és Agapé nem jár át bennünket. Rengeteg vér áztatta már a mezőt Agapé szeme előtt, s ott zajlottak a reconquista legkegyetlenebb csatái. Hogy kinek van igaza, kinél az igazság, nem fontos; a fontos azt tudni, hogy mindkét fél a Nemes Harcot harcolja. A Nemes Harc az, amelyet azért vívunk, mert a szívünk diktálja. A hősi korszakokban, a kóbor lovagok idejében ez könyű volt, sok terület várt meghódításra és sok teendő megoldásra. Manapság azonban a világ nagyot változott, és a Nemes Harc a csatamezőkről áttevődött önmagunkba. A Nemes Harc az, amit álmaink nevében vívunk. Amikor az álmok teljes hevességükkel törnek ki belőlünk - ifjúkorunkban -, nagyon merészek vagyunk, de még nem tudunk harcolni. Aztán mire rengeteg erőfeszítés után megtanultuk a harcot, már nincs meg bennünk ugyanaz a bátorság. Emiatt magunk ellen fordulunk, és saját magunkkal harcolunk, és önmagunk legádázabb ellenségévé válunk. Kijelentjük, hogy álmaink gyerekesek, nehezen megvalósíthatók, vagy annak eredményei, hogy nem ismerjük az élet realitásait. Megöljük az álmainkat, mert félünk megvívni a Nemes Harcot.
[...]
- Az első tünete annak, hogy megöljük az álmainkat, az időhiány - folytatta Petrus. - Azoknak a nagyon elfoglalt embereknek, akiket életemben ismertem, mindig jutott idejük mindenre. Azok, akik semmit nem csináltak, mindig fáradtak voltak, nem tudtak számot adni még arról a kevés munkáról sem, amelyet el kellett volna végezniük, és szüntelenül panaszkodtak, hogy a nap túlságosan rövid. Valójában ezek az emberek féltek megvívni a Nemes Harcot. Álmaink halálának második tünete: bizonyosságaink. Mert nem akarjuk az életet úgy felfogni, mint valami folyamatos, nagy kalandot, csekély elvárásainkban bölcsnek, igazságosnak, korrektnek képzeljük magunkat. Átnézünk mindennapjaink falán, és halljuk a lándzsatörés reccsenését, érezzük az izzadság és a lőpor szagát, a hatalmas bukásokat és a hódítást szomjazó harcosok pillantásait. De sosem vesszük észre az örömöt, azt az óriási örömöt, amely a harcolók szívében lakozik, mert az ő számukra nem az a fontos, győznek-e vagy veszítenek, hanem az a fontos, hogy megharcolják a Nemes Harcot. Végü álmaink halálának harmadik tünete a béke. Az élet olyan lesz, mint egy vasárnapi délután anélkül, hogy nagy dolgokat várna tőlünk, anélkül, hogy többet követelne, mint amit adunk. Akkor azt hisszük, hogy megértünk, elhagyjuk gyermekkori ábrándjainkat, és megvalósítjuk személyes és szakmai önmagunkat. Meglepődünk, ha valaki velünk egykorú azt mondja, ezt meg azt vár az élettől. De igazából, a szívünk mélyén tudjuk, hogy ami történt, az nem más, mint hogy lemondtunk arról, hogy az álmainkért harcoljunk, hogy megvívjuk a Nemes Harcot.
[...]
- Amikor lemondunk az álmainkról és megtaláljuk a békét - mondta egy idő után -, van egy rövid nyugodt időszakunk. De a halott álmok elkezdik gyötörni a bensőnket, és tönkreteszik a környezetünket is. Elkezdünk kegyetlenkedni a körülöttünk élőkkel, s végül ezt a kegyetlenséget önmagunk ellen fordítjuk. Megjelennek a betegségek és a pszichózis. Amit elakartunk kerülni a harcban . a csalódást és a vereséget -, az lesz gyávaságunk kegyetlen hagyatéka. És ezért egy szép napon halott és elfojtott álmaink elnehezítik a levegőt, hogy alig tudunk lélegezni, és elkezdjük kívánni a halált, a halált, mely megszabadít bizonyosságainktól, elfoglaltságainktól és azoktól a rettenetes, békés vasárnap délutánoktól."
[...]
"És ugyanez történik a világgal nap mint nap: mindig látjuk, melyik lenne a legjobb út, de mindig azon az úton járunk, amelyikhez hozzászoktunk."
Most éppen A zarándoklat c. irományt...
" - Az út, amelyen jársz, az erő útja, és csak az erő gyakorlatit fogod megtanulni. Az utazás, melyet korábban tortúrának éreztél, mert csak a megérkezésre gondoltál, mostantól örömtelivé válik, a felfedezés és kaland örömévé. Ezáltal nagyon fontos dolgot fogsz táplálni: az álmaidat. Az ember sosem szűnik meg álmodni - folytatta. - Az álom a lélek tápláléka, ahogy az élelem a test tápláléka. Létezésünk során számtalanszor előfordul, hogy álmaink viharosak, és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk, és Agapé nem jár át bennünket. Rengeteg vér áztatta már a mezőt Agapé szeme előtt, s ott zajlottak a reconquista legkegyetlenebb csatái. Hogy kinek van igaza, kinél az igazság, nem fontos; a fontos azt tudni, hogy mindkét fél a Nemes Harcot harcolja. A Nemes Harc az, amelyet azért vívunk, mert a szívünk diktálja. A hősi korszakokban, a kóbor lovagok idejében ez könyű volt, sok terület várt meghódításra és sok teendő megoldásra. Manapság azonban a világ nagyot változott, és a Nemes Harc a csatamezőkről áttevődött önmagunkba. A Nemes Harc az, amit álmaink nevében vívunk. Amikor az álmok teljes hevességükkel törnek ki belőlünk - ifjúkorunkban -, nagyon merészek vagyunk, de még nem tudunk harcolni. Aztán mire rengeteg erőfeszítés után megtanultuk a harcot, már nincs meg bennünk ugyanaz a bátorság. Emiatt magunk ellen fordulunk, és saját magunkkal harcolunk, és önmagunk legádázabb ellenségévé válunk. Kijelentjük, hogy álmaink gyerekesek, nehezen megvalósíthatók, vagy annak eredményei, hogy nem ismerjük az élet realitásait. Megöljük az álmainkat, mert félünk megvívni a Nemes Harcot.
[...]
- Az első tünete annak, hogy megöljük az álmainkat, az időhiány - folytatta Petrus. - Azoknak a nagyon elfoglalt embereknek, akiket életemben ismertem, mindig jutott idejük mindenre. Azok, akik semmit nem csináltak, mindig fáradtak voltak, nem tudtak számot adni még arról a kevés munkáról sem, amelyet el kellett volna végezniük, és szüntelenül panaszkodtak, hogy a nap túlságosan rövid. Valójában ezek az emberek féltek megvívni a Nemes Harcot. Álmaink halálának második tünete: bizonyosságaink. Mert nem akarjuk az életet úgy felfogni, mint valami folyamatos, nagy kalandot, csekély elvárásainkban bölcsnek, igazságosnak, korrektnek képzeljük magunkat. Átnézünk mindennapjaink falán, és halljuk a lándzsatörés reccsenését, érezzük az izzadság és a lőpor szagát, a hatalmas bukásokat és a hódítást szomjazó harcosok pillantásait. De sosem vesszük észre az örömöt, azt az óriási örömöt, amely a harcolók szívében lakozik, mert az ő számukra nem az a fontos, győznek-e vagy veszítenek, hanem az a fontos, hogy megharcolják a Nemes Harcot. Végü álmaink halálának harmadik tünete a béke. Az élet olyan lesz, mint egy vasárnapi délután anélkül, hogy nagy dolgokat várna tőlünk, anélkül, hogy többet követelne, mint amit adunk. Akkor azt hisszük, hogy megértünk, elhagyjuk gyermekkori ábrándjainkat, és megvalósítjuk személyes és szakmai önmagunkat. Meglepődünk, ha valaki velünk egykorú azt mondja, ezt meg azt vár az élettől. De igazából, a szívünk mélyén tudjuk, hogy ami történt, az nem más, mint hogy lemondtunk arról, hogy az álmainkért harcoljunk, hogy megvívjuk a Nemes Harcot.
[...]
- Amikor lemondunk az álmainkról és megtaláljuk a békét - mondta egy idő után -, van egy rövid nyugodt időszakunk. De a halott álmok elkezdik gyötörni a bensőnket, és tönkreteszik a környezetünket is. Elkezdünk kegyetlenkedni a körülöttünk élőkkel, s végül ezt a kegyetlenséget önmagunk ellen fordítjuk. Megjelennek a betegségek és a pszichózis. Amit elakartunk kerülni a harcban . a csalódást és a vereséget -, az lesz gyávaságunk kegyetlen hagyatéka. És ezért egy szép napon halott és elfojtott álmaink elnehezítik a levegőt, hogy alig tudunk lélegezni, és elkezdjük kívánni a halált, a halált, mely megszabadít bizonyosságainktól, elfoglaltságainktól és azoktól a rettenetes, békés vasárnap délutánoktól."
[...]
"És ugyanez történik a világgal nap mint nap: mindig látjuk, melyik lenne a legjobb út, de mindig azon az úton járunk, amelyikhez hozzászoktunk."
2010. december 15., szerda
Paulo Coelho - Pókhálók - 5 perces olvasmány
Cobwebs
When I was travelling the road to Rome, one of the four sacred roads in my magical tradition, I realised, after almost twenty days spent entirely alone, that I was in a much worse state than when I had started.
In my solitude, I began to have mean, nasty, ignoble feelings.
I sought out my guide to the road and told her about this. I said that when I had set out on that pilgrimage, I had thought I would grow closer to God, but that, after three weeks, I was feeling a great deal worse.
‘You are getting better, don’t worry,’ she said.
‘The fact is that when we turn on our inner light, the first thing we see are the cobwebs and the dust, our weak points.
“They were there already, it’s just that you couldn’t see them in the darkness. Now it will be much easier for you to clean out your soul.’
/Paulo Coelho/
2010. december 13., hétfő
Véletlen fröccsenet vagy Mona Lisa?
Intelligens tervezés
Cikk: Isten vagy véletlen evolúció?
http://divany.hu/spirit/2010/12/05/isten_teremtett_bennunket_vagy_az_evolucio_veletlen_jateka/?cp=1
Cikk: Isten vagy véletlen evolúció?
http://divany.hu/spirit/2010/12/05/isten_teremtett_bennunket_vagy_az_evolucio_veletlen_jateka/?cp=1
2010. október 26., kedd
Tökéletes naplemente
Link a videóra!
"Köszönöm Néked, Úr Isten, mi Teremtőnk, hogy megengeded nekem, hogy lássam a szépséget teremtési művedben."
/Kepler/
2010. október 23., szombat
2010. október 21., csütörtök
2010. augusztus 25., szerda
Valósak voltak a Bibliai jóslatok
És megtörténhetnek újra!
Az bibliai Exodusban (Mózes második könyve vagy tradicionálisan a Kivonulás könyve) leírt 10 csapás ténylegesen megtörténhetett - állítják tudósok, akik az eseményeket a National Geographic Channel minisorozatában jellemezték.
A 10 csapás:
1. a víz vérré változik
2. békák
3. tetvek
4. legyek
5. dögvész
6. fekélyek
7. jégeső
8. sáskahad
9. sötétség
10. elsőszülöttek halála
Sok régész hiszi hogy a bibliai történet Pi-Ramses egyiptomi városnál zajlott le II. Ramses uralkodása alatt.
" II. Ramses egy nagyon kedvező éghajlati periódus idején uralkodott." - állítja a paleoklimatológus, prof. Augusto Magini a Heidelberg Egyetemről. "Ramses uralkodása után az éghajlati görbe meredeken zuhanni kezd. Ez egy olyan száraz időszak, melynek természetesen komoly következményei lettek volna."
A változó klíma okozhatta a Nílus kiszáradását, meséli Stephan Pflugmacher a berlini Leibniz Institute for Water Ecology and Inland Fisheries-től. A szárazság miatt egy lassú, iszapos folyóvá vált, és a vizét a Burgundi vörös (Oscillatoria rubescens) mérgező vízi alga festette vér színűre.
A szakemberek szerint az algák vezettek a második, harmadik és negyedik lépcsőhöz, így a békák, tetvek és legyek megjelenéséhez. A mérgező vízi élőlény ugyanis felgyorsította a békák fejlődését, és rákényszerítette őket vízi élőhelyük elhagyására. A legtöbb azonban elpusztult, és ez eredményezte a rovarok megjelenését, amelyeket korábban egyébként épp a békák tartottak kordában. Innen következett az ötödik és hatodik csapás, hiszen a rovarok által hordozott betegségek is könnyebben terjedhettek, és az állatok mellett már az emberek is megbetegedtek.
A többi csapás az Mt. Thera vulkán kitörésének eredménye lehetett, mely először vulkáni hamuval és törmelékkel árasztotta el Egyiptomot. Siro Trevisanato biológus szerint ez a hamu furcsa időjáráshoz vezethetett, mint például az erőszakos jégesőhöz, és eredményezhette a nedves feltételeket, amiket a sáskák igen kedvelnek. Az utolsó csapás, azaz az elsőszülöttek halála pedig egy, a gabonakészleteket megfertőző gomba műve; az elsőszülöttek ugyanis elsőként vettek ezekből, így ők lehettek a járvány első áldozatai.
Robert Miller (Amerikai Katolikus Egyetem) szerint az efféle tudományos magyarázatok utáni kutatásokkal pont a Bibliában rejlő tanítások vesznek el.
"Kétlem, hogy az összes csapás tudományos magyarázatát fel tudnák mutatni." - mondja.
Az bibliai Exodusban (Mózes második könyve vagy tradicionálisan a Kivonulás könyve) leírt 10 csapás ténylegesen megtörténhetett - állítják tudósok, akik az eseményeket a National Geographic Channel minisorozatában jellemezték.
A 10 csapás:1. a víz vérré változik
2. békák
3. tetvek
4. legyek
5. dögvész
6. fekélyek
7. jégeső
8. sáskahad
9. sötétség
10. elsőszülöttek halála
Sok régész hiszi hogy a bibliai történet Pi-Ramses egyiptomi városnál zajlott le II. Ramses uralkodása alatt.
" II. Ramses egy nagyon kedvező éghajlati periódus idején uralkodott." - állítja a paleoklimatológus, prof. Augusto Magini a Heidelberg Egyetemről. "Ramses uralkodása után az éghajlati görbe meredeken zuhanni kezd. Ez egy olyan száraz időszak, melynek természetesen komoly következményei lettek volna."
A változó klíma okozhatta a Nílus kiszáradását, meséli Stephan Pflugmacher a berlini Leibniz Institute for Water Ecology and Inland Fisheries-től. A szárazság miatt egy lassú, iszapos folyóvá vált, és a vizét a Burgundi vörös (Oscillatoria rubescens) mérgező vízi alga festette vér színűre.
A szakemberek szerint az algák vezettek a második, harmadik és negyedik lépcsőhöz, így a békák, tetvek és legyek megjelenéséhez. A mérgező vízi élőlény ugyanis felgyorsította a békák fejlődését, és rákényszerítette őket vízi élőhelyük elhagyására. A legtöbb azonban elpusztult, és ez eredményezte a rovarok megjelenését, amelyeket korábban egyébként épp a békák tartottak kordában. Innen következett az ötödik és hatodik csapás, hiszen a rovarok által hordozott betegségek is könnyebben terjedhettek, és az állatok mellett már az emberek is megbetegedtek.
A többi csapás az Mt. Thera vulkán kitörésének eredménye lehetett, mely először vulkáni hamuval és törmelékkel árasztotta el Egyiptomot. Siro Trevisanato biológus szerint ez a hamu furcsa időjáráshoz vezethetett, mint például az erőszakos jégesőhöz, és eredményezhette a nedves feltételeket, amiket a sáskák igen kedvelnek. Az utolsó csapás, azaz az elsőszülöttek halála pedig egy, a gabonakészleteket megfertőző gomba műve; az elsőszülöttek ugyanis elsőként vettek ezekből, így ők lehettek a járvány első áldozatai.
Robert Miller (Amerikai Katolikus Egyetem) szerint az efféle tudományos magyarázatok utáni kutatásokkal pont a Bibliában rejlő tanítások vesznek el.
"Kétlem, hogy az összes csapás tudományos magyarázatát fel tudnák mutatni." - mondja.
"Az egész lényege az, hogy magadtól nem juthattál ki Egyiptomból, csakis Isten kegye által."
2010. augusztus 17., kedd
Végső igazság
Sok ember dolgozik azon, hogy megállítsa a szegénységet, a környezetszennyezést, a túlnépesedést, a rasszizmust, a bűnözést, háborút, betegséget, és egyéb szociális problémákat, melyek az emberiséget sújtják. De a gondok végtelennek hatnak. Ez azért van, mert a problémák eredeti oka nincs megoldva.
Az Institute of Ultimate Truth (Végső Igazság Intézete) egy nonprofit szervezet, melyet olyan fiatalok alapítottak és vezetnek, akik beteltek a sok hazugsággal és csalással, amelyről emberek milliói állítják, hogy igaz. "Megsemmisítik a világot, és ellopják a jövőnket! Rosszul vagyunk a politikai vezetők, az üzletemberek, a papság, az ügyvédek és más hatalommal rendelkező emberek hazugságaitól, attól, hogy rövidtávú hasznukért cserébe eladják a jövőnket! Az összes ömlengő, dagályos, közhelyekkel teli, üres ígéret hányingert keltő! - alapítók, Institute of Ultimate Truth
Sokan a régi mítoszokban hisznek, mások a tudományos bizonyítékok mellett állnak, s ez megosztja az embereket. A vallási dogmák és mítoszok jóval azelőtt születtek, hogy az emberiség rendelkezett a modern tudomány előnyeivel. A tudomány objektívan megpróbálja felfedezni, hogyan működik az élet, a vallás szubjektívan utat mutat, hogyan éljünk harmóniában. Mindkettő ugyanazon kirakó darabjai.
A szervezet fő projektje, a Truth Contest (Igazság Verseny) célja az objektív és szubjektív oldal összekapcsolása, megtalálni és meghatározni az alap igazságot mindenben, ezáltal egyesíteni a tudományt és a vallást egy közös cél érdekében. Természetesen először az emberek igazságtalanságnak fogják gondolni. Ez majd eredményez egy bizonyos moralitást, mely az egyesült világ alapjául fog szolgálni.
Az igazság nem foglal állást, mindenki számára ugyanaz!
A fő címszó a Truth Contestnél: a végső igazság legteljesebb és legpontosabb magyarázata az emberiség történelmében. Bárki, aki nem ért egyet, javaslatot tehet. Így együtt fogunk dolgozni. Kiértékeljük, frissítjük és finomítjuk a feljegyzéseket a fő oldalon. Ez a verseny nem igazán egy vetélkedő egy győztessel, hanem egy kollektív erőfeszítés az igazság irányába. Bárki, aki részt vesz, segít megtalálni, meghatározni és terjeszteni az igazságot. Ezzel az őszinteséggel, nyitott elmékkel, az ötletek szabad cseréjével, jóakarattal, és az internet erejével meg fogjuk találni és terjeszteni az igazságot, hogy egyszer s mindenkorra megállítsuk a csalást és a hazugságokat!
További információ: www.truthcontest.com.
Sokan a régi mítoszokban hisznek, mások a tudományos bizonyítékok mellett állnak, s ez megosztja az embereket. A vallási dogmák és mítoszok jóval azelőtt születtek, hogy az emberiség rendelkezett a modern tudomány előnyeivel. A tudomány objektívan megpróbálja felfedezni, hogyan működik az élet, a vallás szubjektívan utat mutat, hogyan éljünk harmóniában. Mindkettő ugyanazon kirakó darabjai.
Az igazság nem foglal állást, mindenki számára ugyanaz!
A fő címszó a Truth Contestnél: a végső igazság legteljesebb és legpontosabb magyarázata az emberiség történelmében. Bárki, aki nem ért egyet, javaslatot tehet. Így együtt fogunk dolgozni. Kiértékeljük, frissítjük és finomítjuk a feljegyzéseket a fő oldalon. Ez a verseny nem igazán egy vetélkedő egy győztessel, hanem egy kollektív erőfeszítés az igazság irányába. Bárki, aki részt vesz, segít megtalálni, meghatározni és terjeszteni az igazságot. Ezzel az őszinteséggel, nyitott elmékkel, az ötletek szabad cseréjével, jóakarattal, és az internet erejével meg fogjuk találni és terjeszteni az igazságot, hogy egyszer s mindenkorra megállítsuk a csalást és a hazugságokat!
További információ: www.truthcontest.com.
2010. augusztus 12., csütörtök
Szerencsehozó elefánt
Elég közel áll hozzám a festészet, így gondoltam, megosztom Veletek ezt a videót.
Meg amúgy is...
Elefántot látni szerencsés dolog!
Ganesha isten a jó szerencsét, a sikert, és az akadályok leküzdését reprezentálja.
Siva és Parvati istenek gyermeke.
Ganesha eszes, bölcs, cselekvéseiben meggondolt, vállalkozásaiban azonban bátor.
Ő az aki elpusztítja a gőgöt, az önzést. Ismeretekkel, tudással és jómóddal ruházza fel az embereket.
"Egyszer, amikor Siva hosszú távollét után hazatért, Ganeshát anyja, Parvati ajtajában őrként állva találta. Siva be akart lépni, de Ganesha megállította. Mivel nem gondolta, hogy a fia távolléte alatt így felnőtt, Siva levágta a fejét. Amikor később tisztázódott a helyzet, Parvati rávette Sivát, hogy keltse életre a fiát. Ez azonban csak úgy volt lehetséges, hogy Siva annak az élőlénynek a fejét helyezi vissza Ganesha nyakára, akit először meglát. Ez az élőlény pedig egy elefánt volt.
Ganeshát "Ekadantanak" is hívják, mert az egyik agyara törött. Azt mondják, ez az agyara akkor tört el, amikor az elefánt fejét levágták. Egy másik történet szerint Parasurama volt az, aki eltörte az agyarát. Egy nap Parasurama megérkezett, hogy meglátogassa Sivát, de Ganesha nem engedte be őt az apjához. Amikor Parasurama megpróbált elmenni Ganesha mellett, verekedni kezdtek, és Parasurama eltörte az agyarát. Parvati éppen meg akarta átkozni Parasuramát, látva fiának szerencsétlenségét, de Brahma megakadályozta ebben. Megígérte neki, hogy annak ellenére, hogy csak egy agyara van, Ganeshát minden ember, még a félistenek is tisztelni fogják.
Amikor Vjaszadeva rendszerezte és elmondta a Védákat illetve a Mahábháratát, Ganesha volt az, aki papírra vetette az írásokat."
2010. június 22., kedd
Elszántság
"Ami az elszántságot illeti, álljon előttünk a veréb példája, aki az óceán partjára rakta tojásait, ám a hatalmas hullámok mindet elsodorták. A veréb bánatában kérlelni kezdte az óceánt, hogy adja vissza a tojásait, az azonban ügyet sem vetett könyörgésére. A kismadár erre elhatározta, hogy kiszárítja az óceánt, s parányi csőrével merni kezdte a vizet. Mindenki csak nevetett eltökéltségén, hogy e lehetetlen feladatra vállalkozott. Tettének híre messzire eljutott, s végül Garuda, az Úr Visnu hatalmas madár-szállítója is meghallotta. Megszánta csöppnyi madárhúgát, s elment, hogy találkozzon vele. A kis veréb elszántsága nagy örömet okozott neki, s megígérte, hogy segít rajta. Azonnal ráparancsolt az óceánra, hogy adja vissza a tojásokat, különben ő maga folytatja, amit a veréb elkezdett. Az óceán ijedtében nyomban engedelmeskedett szavainak. Garuda kegyéből a kis veréb boldogan élhetett tovább." /Bhagavad-gítá, 6. fejezet, 24. vers/
2010. május 22., szombat
2010. május 19., szerda
INDIA FESZTIVÁL
Idén júniusban fesztiválturné indul, mely az ország több városát is érinti.
A rendezvénysorozat célja, hogy felhívjuk a figyelmet a lelki-erkölcsi értékek fontosságára. Minden helyszínen egész napos, zenés-táncos utcai felvonulásokat (Harináma) tartunk.
Időpontok és helyszínek:
1. Kaposvár (India Fesztivál)
2. Keszthely (India Fesztivál)
3-4. Pécs (Jún. 3. India Fesztivál)
5-6. Baja
7-9. Szeged (Június 9. India Fesztivál)
15-16. Szolnok
17-18. Budapest
19-20. Eger (Június 20. India Fesztivál)
22-23. Miskolc
24-25. Debrecen (Június 25. India Fesztivál)
26-27. Békéscsaba
A dunaújvárosi program szervezésében személyesen is részt veszek, ezért a kiemelés.
Fesztivál helyszíne: Városháza tér.
A zenés-táncos programok mellett ínycsiklandó vegetáriánus ételeket is megkóstolhatnak az érdeklődők!
Természetesen a harináma a városban több helyen is meg fog fordulni. :)
Érdeklődni lehet:
krisnavolgy.hu/india-fesztival
e-mail: harinama@1108.cc
Tel.: 30/528-1312
Dunaújvárosi fesztivál:
e-mail: syama.dunaujvaros@gmail.com
Tel.: 20/970-7639
Szeretettel várunk Mindenkit!
A rendezvénysorozat célja, hogy felhívjuk a figyelmet a lelki-erkölcsi értékek fontosságára. Minden helyszínen egész napos, zenés-táncos utcai felvonulásokat (Harináma) tartunk.
Időpontok és helyszínek:
1. Kaposvár (India Fesztivál)
2. Keszthely (India Fesztivál)
3-4. Pécs (Jún. 3. India Fesztivál)
5-6. Baja
7-9. Szeged (Június 9. India Fesztivál)
10-11. Dunaújváros (Június 11. India Fesztivál)
12-13. Kecskemét (Június 13. India Fesztivál)15-16. Szolnok
17-18. Budapest
19-20. Eger (Június 20. India Fesztivál)
22-23. Miskolc
24-25. Debrecen (Június 25. India Fesztivál)
26-27. Békéscsaba
A dunaújvárosi program szervezésében személyesen is részt veszek, ezért a kiemelés.
Fesztivál helyszíne: Városháza tér.
A zenés-táncos programok mellett ínycsiklandó vegetáriánus ételeket is megkóstolhatnak az érdeklődők!
Természetesen a harináma a városban több helyen is meg fog fordulni. :)
Érdeklődni lehet:
krisnavolgy.hu/india-fesztival
e-mail: harinama@1108.cc
Tel.: 30/528-1312
Dunaújvárosi fesztivál:
e-mail: syama.dunaujvaros@gmail.com
Tel.: 20/970-7639
Szeretettel várunk Mindenkit!
2010. április 25., vasárnap
Sors vagy szabad akarat
Egyszerű bábok vagyunk, akiket reménytelenül manipulálnak múltbeli tettei, vagy tényleg szabadon cselekszünk?
Ha minden eleve elrendeltetett, akkor mekkora hatalmunk lehet a saját tetteink felett? Valójában milyen kölcsönhatás van sors és erőfeszítés között?
"Látszólag ugyanezek a kételyek gyötörték Szatjavrata Munit, a hajdani nagy királyt és bölcset, aki kétségeit a megfelelő személyhez, az Úr Matszjához, Srí Krisna egyik inkarnációjához címezte. Kettejük párbeszédét a Matszja Purána örökíti meg.
„Óh, Uram, melyik a magasabb rendű dolog: a sors vagy a személyes erőfeszítés? Kétségek gyötörnek, kérlek, oldd meg őket.”
Szatjavrata Muni az „eleve elrendeltetés vagy szabad akarat” örök filozófiai rejtélyét feszegeti. Válaszul az Úr Matszja elmagyarázza, hogy három elem, a sors, az erőfeszítés és az idő együttesen határozza meg életünk folyását. A földműves példáját említi, akinek a termését három tényező határozza meg: az ültetés, az eső és az idő. A palánták az erőfeszítést jelképezik, míg az eső a sorsot. Ha a gazda elülteti a magokat, de nincs eső, akkor nem lesz termés. Vagy, ha esik, de ő nem ültetett semmit, akkor sincs termés. Mindkettő: sors és erőfeszítés egyaránt szükséges, és mindegyik a megfelelő időben.
Ha megfelelően cselekszünk és jámbor tetteket hajtunk végre, akkor jó sors lesz a jutalmunk, ha viszont bűnöket követünk el, szenvednünk kell. Életünk során a jó sors az erőfeszítéseinket kísérő kedvező helyzetek formájában nyilvánul meg, míg a rossz sors a kedvezőtlen élethelyzeteket jelenti. A sors a mi külön erőfeszítésünk nélkül is adhat nekünk élvezetet vagy szenvedést. Ilyen például, ha valaki nyer a lottón, ha egy gazdag családban születik meg, vagy ha egy beteg testet kap.
A kapcsolat erőfeszítés és sors között elég egyszerűnek tűnik, legalábbis elméletileg. Saját erőfeszítésünkkel teremtjük meg sorsunkat: learatjuk, amit elvetettünk. A fordítottja, vagyis a sors és az erőfeszítés közötti kapcsolat, ami e cikk egész gondolatmenetét is elindította, már nem ilyen nyilvánvaló. Ha az élvezet és a szenvedés eleve elrendeltetett, vajon az erőfeszítésünk eltéríthet-e bennünket kijelölt utunkról? Vajon minden tettünk teljesen a sors kezében van, vagy van szabad akaratunk?
Srí Krisna a Bhagavad-gítában (15.15) elmagyarázza a sors működését: „Én mindenki szívében ott lakozom, s Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a felejtés…” Krisna később (18.61) újra beszél erről: „Óh, Arjuna, a Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van. Ő irányítja az élőlények vándorútját, akik az anyagi energia szekerén ülnek.” Sríla Prabhupáda a magyarázatban kifejti: „…A testcserét követően az élőlény elfelejti korábbi tetteit, de a múltat, a jelent és a jövőt ismerő Felsőlélek tanúja minden cselekedetének. Így tehát a Felsőlélek irányítja az élőlények minden tettét. Az élőlény azt kapja, amit megérdemel…”
Az emlékezet és a felejtés múltbeli tetteink függvénye, s hajlamaink, vágyaink és törekvéseink formájában nyilvánul meg. Amit végül kapunk, az nem más, mint a kombinációja annak, amire vágyunk és amit megérdemlünk. Például nagyon sokan szeretnének milliomosok lenni, de csak néhányan dolgoznak is ezért, és még kevesebben vannak azok, akik valóban el is érik ezt a célt. Mások viszont nagy vagyont örökölnek, mindenféle erőfeszítés nélkül. Jámbor tetteket végrehajtani olyan, mintha egy bizonyos összeget letétbe helyeznénk a karma-számlánkon. Amikor a futamidő lejár, az ember felveheti és élvezheti a pénzét. Tehát ha valaki arra vágyik, hogy gazdag legyen és van elég „jámborság-hitele”, lehet, hogy gazdagnak fog megszületni, ha pedig másvalaki vágyik erre, de kevesebb van a számláján, talán nagyon meg kell ezért dolgoznia, míg egy harmadik ember, akinek nem elég hozzá a hitele, talán el sem éri a célt, annak ellenére, hogy keményen dolgozik érte.
A sors felállítja számunkra tetteink színpadát. Egy oszlophoz kikötött tehén csak addig tud mozogni, ameddig a kötele engedi. Hasonlóan, jelenlegi erőfeszítéseink hatásköre a múltbeli tetteinken múlik. Ha valaki egy gazdag családban születik, sokkal több lehetősége van és nagyobb szabadsággal rendelkezik, mint az, aki egy szegény családban születik meg. Egy szélsőséges példa az állatok vagy növények esete. Ezt a helyzetet a lélek múltbeli bűneinek súlyos visszahatásaként kapja. Ezekben a létformákban az élőlénynek tulajdonképpen nincs szabad akarata, s egyszerűen egy adott módon, az anyagi természet mechanizmusa szerint cselekszik. Ezért tartják az emberi létformát annyira különlegesnek. Csak ebben a létformában van a léleknek bizonyos fokú szabadsága arra, hogy a saját sorsát alakítsa. De ehhez a szabad akarathoz felelősség is járul, s emiatt egyedül az emberi létformára jellemző a jó és a rossz karma felhalmozása. A karma törvénye nem érvényes az állatokra vagy a növényekre, ahol a lélek előrelépése a magasabb rendű létformákba automatikusan megy végbe.
Habár az, hogy az ember egy baleset részesévé válik, hogy valamilyen betegségtől szenved, hogy szegény vagy gazdag – és így tovább – mind eleve elrendeltetett, ez nem jelenti azt, hogy egyből figyelmetlenül vezethetünk, nem kell törődnünk az egészségünkkel, s nem kell vigyázni magunkra. Tételezzük fel, hogy tényleg elkezdünk hanyagul vezetni. A karma törvénye szerint ez a felelőtlen tett egy nemkívánatos reakciót von maga után. Ez lehet egy baleset vagy valami más. De be fog következni.
A karma törvénye annyira bonyolult, hogy végül is lehetetlen meghatározni cselekedeteink pontos kimenetelét. Végső soron az erőfeszítésünk alakítja a sorsunkat, és ez az oka annak, hogy a szentírások annyi irányelvet tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy mit tegyünk és mit ne. A szentírások arra is figyelmeztetnek, hogy a karma törvényének tudatában ne váljunk érzéketlenné mások szenvedése iránt. A lélek valójában együttérző, s a saját múltbeli cselekedetei miatt szenvedő ember láttán sem szabad megfeledkeznünk a szentírások előírásairól, a jámbor tettekről, mint amilyen az adományozás, vagy az elesettek megsegítése.
Fontos megérteni, hogy tetteink visszahatását meg lehet változtatni. Ennek két módszere van. Az egyik a prájascsitta (a vezeklés), a másik pedig az odaadó szolgálat. A védikus életfelfogás a vezeklést írja elő arra, hogy jóvátegyük bűnös tetteinket. A vezeklés azt jelenti, hogy valaki önként elfogad valamilyen szenvedést, hogy kioltsa korábbi bűnös tetteinek a visszahatását. Ez ahhoz hasonló, mint amikor egy bűnöző önként feladja magát az enyhébb büntetés reményében. De a vezeklés olyan, mintha a betegség valódi okának keresése helyett csak tüneti kezelést alkalmaznánk. Bűnös tetteink egyik visszahatása az, hogy vágy ébred bennünk arra, hogy még több bűnt kövessünk el. Lehet, hogy vezeklésünk enyhíti a múlt bűnei okozta szenvedést, de nem csökkenti azokat a vágyainkat, melyek a bűnös tettek elkövetésére késztetnek bennünket. Ezért mondja Sukadéva Goszvámí a következőket (Srímad Bhágavatam 6.1.11): „Akik a vezeklés szabályait követik, egyáltalán nem bölcsek.” A jámbor tettek továbbá, természetükből adódóan, boldogságot eredményeznek, s így arra motiválnak bennünket, hogy még több jámbor cselekedetet végezzünk. A lélek pedig arra kényszerül majd, hogy egy újabb anyagi testet fogadjon el, hogy átélhesse jámbor cselekedeteinek visszahatásait. Így bárminemű erőfeszítés, a belőle eredő visszahatások köteleivel, az ismétlődő születés és halál körforgásához láncol bennünket.
A Bhagavad-gítában azonban Srí Krisna egy másfajta megoldást kínál. Elismeri, hogy „az ember még a fizikai testét sem tudja munka nélkül fenntartani”, később azonban továbbviszi ezt a gondolatot: ha az ember nem ragaszkodik tetteinek eredményéhez, akkor megszabadul azok karmikus visszahatásától. Az ilyen ember elégedett azzal a nyereséggel, ami magától adódik, a siker vagy a kudarc nem zavarja meg, s bár cselekszik, nem bonyolódik bele tetteibe. Ilyenkor a karma körforgása nem érvényes. A Bhagavad-gítá egy másik versében (18.66.) Srí Krisna nyomatékosan kijelenti: „Add fel a vallás minden változatát és hódolj meg egyedül Énelőttem. Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj.” Fontos megfigyelni, hogy Srí Krisna azt ajánlja, adjuk fel a vallás minden változatát, beleértve a jámbor tetteket is, mivel ezek is az anyagi világhoz láncolnak bennünket.
Míg azok a tettek, melyeket a ragaszkodástól való mentesség hangulatában hajtunk végre, nem járnak visszahatással, addig az odaadó szolgálat, melyet kizárólag az Úr örömére végzünk, egy lépéssel még tovább megy. Nemcsak, hogy nincs karmikus visszahatása, de megszabadít a boldogtalanságtól és kitépi a szívből a különböző szinten megérett, de meg nem nyilvánult vágyakat is. A Bhakti-raszámrita-szindhuban (1.1.17) Rúpa Goszvámí az odaadó szolgálatot – a bhaktit – a klesághní subhadá szavakkal jellemzi. Ez annyit jelent, hogy, ha valaki elkezdi az odaadó szolgálatot, a felesleges dolgok és az anyagi szenvedések örökre eltűnnek az életéből, s a „jószerencse” birtokosává válik.
A Srímad Bhágavatamban (11.14. 19) Krisna elmagyarázza: „Csakúgy, mint ahogy a lobogó tűz a fát hamuvá égeti, az Irántam való odaadás teljesen elégeti a bhaktáim által elkövetett bűnöket.” A végkövetkeztetés tehát az, hogy nem kell túl sok erőfeszítést tennünk olyan anyagi dolgokért, melyeket maguktól is megkaphatunk, s amelyek egyébként is csak az anyagi létezéshez kötnek bennünket. Sokkal jobb, ha értékes időnket az Úrnak végzett odaadó szolgálattal töltjük."
„Óh, Uram, melyik a magasabb rendű dolog: a sors vagy a személyes erőfeszítés? Kétségek gyötörnek, kérlek, oldd meg őket.”
Szatjavrata Muni az „eleve elrendeltetés vagy szabad akarat” örök filozófiai rejtélyét feszegeti. Válaszul az Úr Matszja elmagyarázza, hogy három elem, a sors, az erőfeszítés és az idő együttesen határozza meg életünk folyását. A földműves példáját említi, akinek a termését három tényező határozza meg: az ültetés, az eső és az idő. A palánták az erőfeszítést jelképezik, míg az eső a sorsot. Ha a gazda elülteti a magokat, de nincs eső, akkor nem lesz termés. Vagy, ha esik, de ő nem ültetett semmit, akkor sincs termés. Mindkettő: sors és erőfeszítés egyaránt szükséges, és mindegyik a megfelelő időben.
Ha megfelelően cselekszünk és jámbor tetteket hajtunk végre, akkor jó sors lesz a jutalmunk, ha viszont bűnöket követünk el, szenvednünk kell. Életünk során a jó sors az erőfeszítéseinket kísérő kedvező helyzetek formájában nyilvánul meg, míg a rossz sors a kedvezőtlen élethelyzeteket jelenti. A sors a mi külön erőfeszítésünk nélkül is adhat nekünk élvezetet vagy szenvedést. Ilyen például, ha valaki nyer a lottón, ha egy gazdag családban születik meg, vagy ha egy beteg testet kap.
A kapcsolat erőfeszítés és sors között elég egyszerűnek tűnik, legalábbis elméletileg. Saját erőfeszítésünkkel teremtjük meg sorsunkat: learatjuk, amit elvetettünk. A fordítottja, vagyis a sors és az erőfeszítés közötti kapcsolat, ami e cikk egész gondolatmenetét is elindította, már nem ilyen nyilvánvaló. Ha az élvezet és a szenvedés eleve elrendeltetett, vajon az erőfeszítésünk eltéríthet-e bennünket kijelölt utunkról? Vajon minden tettünk teljesen a sors kezében van, vagy van szabad akaratunk?
Srí Krisna a Bhagavad-gítában (15.15) elmagyarázza a sors működését: „Én mindenki szívében ott lakozom, s Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a felejtés…” Krisna később (18.61) újra beszél erről: „Óh, Arjuna, a Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van. Ő irányítja az élőlények vándorútját, akik az anyagi energia szekerén ülnek.” Sríla Prabhupáda a magyarázatban kifejti: „…A testcserét követően az élőlény elfelejti korábbi tetteit, de a múltat, a jelent és a jövőt ismerő Felsőlélek tanúja minden cselekedetének. Így tehát a Felsőlélek irányítja az élőlények minden tettét. Az élőlény azt kapja, amit megérdemel…”
Az emlékezet és a felejtés múltbeli tetteink függvénye, s hajlamaink, vágyaink és törekvéseink formájában nyilvánul meg. Amit végül kapunk, az nem más, mint a kombinációja annak, amire vágyunk és amit megérdemlünk. Például nagyon sokan szeretnének milliomosok lenni, de csak néhányan dolgoznak is ezért, és még kevesebben vannak azok, akik valóban el is érik ezt a célt. Mások viszont nagy vagyont örökölnek, mindenféle erőfeszítés nélkül. Jámbor tetteket végrehajtani olyan, mintha egy bizonyos összeget letétbe helyeznénk a karma-számlánkon. Amikor a futamidő lejár, az ember felveheti és élvezheti a pénzét. Tehát ha valaki arra vágyik, hogy gazdag legyen és van elég „jámborság-hitele”, lehet, hogy gazdagnak fog megszületni, ha pedig másvalaki vágyik erre, de kevesebb van a számláján, talán nagyon meg kell ezért dolgoznia, míg egy harmadik ember, akinek nem elég hozzá a hitele, talán el sem éri a célt, annak ellenére, hogy keményen dolgozik érte.
Habár az, hogy az ember egy baleset részesévé válik, hogy valamilyen betegségtől szenved, hogy szegény vagy gazdag – és így tovább – mind eleve elrendeltetett, ez nem jelenti azt, hogy egyből figyelmetlenül vezethetünk, nem kell törődnünk az egészségünkkel, s nem kell vigyázni magunkra. Tételezzük fel, hogy tényleg elkezdünk hanyagul vezetni. A karma törvénye szerint ez a felelőtlen tett egy nemkívánatos reakciót von maga után. Ez lehet egy baleset vagy valami más. De be fog következni.
A karma törvénye annyira bonyolult, hogy végül is lehetetlen meghatározni cselekedeteink pontos kimenetelét. Végső soron az erőfeszítésünk alakítja a sorsunkat, és ez az oka annak, hogy a szentírások annyi irányelvet tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy mit tegyünk és mit ne. A szentírások arra is figyelmeztetnek, hogy a karma törvényének tudatában ne váljunk érzéketlenné mások szenvedése iránt. A lélek valójában együttérző, s a saját múltbeli cselekedetei miatt szenvedő ember láttán sem szabad megfeledkeznünk a szentírások előírásairól, a jámbor tettekről, mint amilyen az adományozás, vagy az elesettek megsegítése.
Fontos megérteni, hogy tetteink visszahatását meg lehet változtatni. Ennek két módszere van. Az egyik a prájascsitta (a vezeklés), a másik pedig az odaadó szolgálat. A védikus életfelfogás a vezeklést írja elő arra, hogy jóvátegyük bűnös tetteinket. A vezeklés azt jelenti, hogy valaki önként elfogad valamilyen szenvedést, hogy kioltsa korábbi bűnös tetteinek a visszahatását. Ez ahhoz hasonló, mint amikor egy bűnöző önként feladja magát az enyhébb büntetés reményében. De a vezeklés olyan, mintha a betegség valódi okának keresése helyett csak tüneti kezelést alkalmaznánk. Bűnös tetteink egyik visszahatása az, hogy vágy ébred bennünk arra, hogy még több bűnt kövessünk el. Lehet, hogy vezeklésünk enyhíti a múlt bűnei okozta szenvedést, de nem csökkenti azokat a vágyainkat, melyek a bűnös tettek elkövetésére késztetnek bennünket. Ezért mondja Sukadéva Goszvámí a következőket (Srímad Bhágavatam 6.1.11): „Akik a vezeklés szabályait követik, egyáltalán nem bölcsek.” A jámbor tettek továbbá, természetükből adódóan, boldogságot eredményeznek, s így arra motiválnak bennünket, hogy még több jámbor cselekedetet végezzünk. A lélek pedig arra kényszerül majd, hogy egy újabb anyagi testet fogadjon el, hogy átélhesse jámbor cselekedeteinek visszahatásait. Így bárminemű erőfeszítés, a belőle eredő visszahatások köteleivel, az ismétlődő születés és halál körforgásához láncol bennünket.
A Bhagavad-gítában azonban Srí Krisna egy másfajta megoldást kínál. Elismeri, hogy „az ember még a fizikai testét sem tudja munka nélkül fenntartani”, később azonban továbbviszi ezt a gondolatot: ha az ember nem ragaszkodik tetteinek eredményéhez, akkor megszabadul azok karmikus visszahatásától. Az ilyen ember elégedett azzal a nyereséggel, ami magától adódik, a siker vagy a kudarc nem zavarja meg, s bár cselekszik, nem bonyolódik bele tetteibe. Ilyenkor a karma körforgása nem érvényes. A Bhagavad-gítá egy másik versében (18.66.) Srí Krisna nyomatékosan kijelenti: „Add fel a vallás minden változatát és hódolj meg egyedül Énelőttem. Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj.” Fontos megfigyelni, hogy Srí Krisna azt ajánlja, adjuk fel a vallás minden változatát, beleértve a jámbor tetteket is, mivel ezek is az anyagi világhoz láncolnak bennünket.
Míg azok a tettek, melyeket a ragaszkodástól való mentesség hangulatában hajtunk végre, nem járnak visszahatással, addig az odaadó szolgálat, melyet kizárólag az Úr örömére végzünk, egy lépéssel még tovább megy. Nemcsak, hogy nincs karmikus visszahatása, de megszabadít a boldogtalanságtól és kitépi a szívből a különböző szinten megérett, de meg nem nyilvánult vágyakat is. A Bhakti-raszámrita-szindhuban (1.1.17) Rúpa Goszvámí az odaadó szolgálatot – a bhaktit – a klesághní subhadá szavakkal jellemzi. Ez annyit jelent, hogy, ha valaki elkezdi az odaadó szolgálatot, a felesleges dolgok és az anyagi szenvedések örökre eltűnnek az életéből, s a „jószerencse” birtokosává válik.
A Srímad Bhágavatamban (11.14. 19) Krisna elmagyarázza: „Csakúgy, mint ahogy a lobogó tűz a fát hamuvá égeti, az Irántam való odaadás teljesen elégeti a bhaktáim által elkövetett bűnöket.” A végkövetkeztetés tehát az, hogy nem kell túl sok erőfeszítést tennünk olyan anyagi dolgokért, melyeket maguktól is megkaphatunk, s amelyek egyébként is csak az anyagi létezéshez kötnek bennünket. Sokkal jobb, ha értékes időnket az Úrnak végzett odaadó szolgálattal töltjük."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)