Cikk a time.com-ról: Hogyan táplálhatjuk a világot vegetáriánussá válással?
Nem eszem baconos sajtburgert. Körülbelül 3 évvel ezelőtt felhagytam a vörös- és disznóhús evéssel. Tesó, én amerikai vagyok, és hidd el, hogy szeretem a baconos sajtburgert. De azon tökéletlen tervem részeként - miszerint megpróbálok tisztességes, erkölcsös életet élni –döntöttem, és többé már nem tudom lenyelni. Nem részesíthetem előnyben bizonyos típusú fehérjék ízének élvezését az éhező csecsemők és a globális felmelegedés elleni küzdelemmel szemben.
A környezetvédő mozgalmak egyik nagy hiányossága – és egyben az élelmiszer lobby sikere – hogy a legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy a baconos sajtburgernek bármi köze is van az éhező csecsemőkhöz vagy az éghajlatváltozáshoz. A hústermelés hihetetlenül energiaigényes. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete szerint a hústermelő ágazat az üvegházhatású gáz kibocsátás 18%-áért felelős – ez több a közlekedési szektor durván 14%-ánál. Mi több, minden évben hektárok milliói törlődnek az esőserdők területéből a szarvasmarha tenyésztők és a takarmányt szállítmányozók miatt, eltörölve a világ egyik legnagyobb „szénnyelőjét”, s tovább gyorsítva az éghajlatváltozást. A párhuzamos probléma, hogy a hústermelés szintén rendkívül energiapazarló. Sokkal több kalóriát etetünk meg a szarvasmarhákkal gabona formájában, mint amennyit a húsuk elfogyasztásából tudunk felhasználni. Egy olyan világban, ahol emberek százmilliói éheznek, kiraboljuk az ételt az éhező csecsemők szájából, s megetetjük vele kövér állatainkat.
Bárki, aki kételkedik a téma súlyosságát illetően, nem árt, ha eltölt néhány órát azon 21 tanulmányt összefogó gyűjtemény böngészésével, amelyet a napokban publikáltak a Philosophical Transactions of the Royal Society B különszámában. A Royal Society által publikált és a brit kormány vezető tudósa, John Beggington által felügyelt kiadvány a szóban forgó élelmiszer-biztonságot vizsgálja 2050-re – akkora, a föld lakossága előrejelzések szerint elérheti a 9 milliárdot, ami azt jelenti, hogy a globális élelmiszer ellátást akár 70%-al meg kell növelni a fokozott kereslet miatt. Nyilvánvalóan ez nem lehetséges, ha mind a 9 milliárd ember baconos sajtburgert akar enni.
Ez a speciális tanulmány különböző technológiai újításokat vizsgál, amelyek megbirkózhatnának az élelmiszerhiánnyal, beleértve a hús kéncsőben való termelésének lehetőségét, valamint a haszonállatoknak szükséges gyógyszerek szállítását nanotechnológia segítségével. Beszél az élelmiszer-hulladék csökkentésének fontosságáról is, különösen a fejlett országokban (ahol az ételünk egy harmadát eldobjuk). Számos tudós kifejezetten pozitív a tekintetben, hogy a globális élelmiszer-biztonság megvalósítható. A kérdés rámutat arra is, hogy lesz néhány előnye a globális felmelegedésnek az élelmiszertermelés tekintetében: a levegő extra szén-dioxid tartalma valójában segít növelni a hozamot, és csökkenteni a vízfogyasztást – állítja a brit mezőgazdasági kutatóközpont egy kutatócsoportja által készített tanulmány. A Guardian egy jó összefoglalót kínál erről az egész kiadványról.
Kétségtelen, hogy a világ etetésének feladata és az éghajlatváltozás elleni küzdelem segítené, hogy az emberek olyan szerencsések legyenek, hogy megengedhetik maguknak a húsevést, ahelyett, hogy abbahagyják azt. 2008-ban Rajendra Pachauri, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének elnöke azt javasolta, hogy a leghasznosabb dolog, amit egy átlagpolgár tehet az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, ha vegetáriánussá válik. De még a hús csökkentése is hasznos lehet: Belgiumban, a flamand Gent városa kijelölte a csütörtököt, mint „Veggiedag” – Vegetáriánus nap – mikor is minden iskolában és középületben húsmentes ételt szolgálnak fel, és ösztönzi a polgárokat a vegetáriánus életmódra azáltal, hogy vegetárinus éttermeket támogat, és tanácsot ad, hogyan lehet követni ezt a növényevő diétát.
Talán itt az idő, hogy Ön is kövesse Gent felvilágosult polgárainak példáját! Lev Grossman a TIME magazintól arról ír, hogy Jonathan Franzen novellaíró szerint az amerikaiak jól tennék, ha koncepciójukat igazítanák a szabadság koncepciójához. A kényszer valójában felszabadító lehet – állítja Franzen. Tudom, hogy mire gondol. Mikor abbahagytam a húsevést, mentesnek éreztem magam annak bűnétől. Szabad választásom korlátozásával még szabadabbnak éreztem magam. Tehát az önzetlenség, bizonyos értelemben lehet öncélú és felszabadító. Ez csupán ösztönzők sora, amit még a legrámenősebb, hússzerető amerikaiak is értékelhetnek. (Tesó, azért hiányolom a baconos sajtburgert...)
