"Ami az elszántságot illeti, álljon előttünk a veréb példája, aki az óceán partjára rakta tojásait, ám a hatalmas hullámok mindet elsodorták. A veréb bánatában kérlelni kezdte az óceánt, hogy adja vissza a tojásait, az azonban ügyet sem vetett könyörgésére. A kismadár erre elhatározta, hogy kiszárítja az óceánt, s parányi csőrével merni kezdte a vizet. Mindenki csak nevetett eltökéltségén, hogy e lehetetlen feladatra vállalkozott. Tettének híre messzire eljutott, s végül Garuda, az Úr Visnu hatalmas madár-szállítója is meghallotta. Megszánta csöppnyi madárhúgát, s elment, hogy találkozzon vele. A kis veréb elszántsága nagy örömet okozott neki, s megígérte, hogy segít rajta. Azonnal ráparancsolt az óceánra, hogy adja vissza a tojásokat, különben ő maga folytatja, amit a veréb elkezdett. Az óceán ijedtében nyomban engedelmeskedett szavainak. Garuda kegyéből a kis veréb boldogan élhetett tovább." /Bhagavad-gítá, 6. fejezet, 24. vers/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése