Spárga és a vizelet

Tegnap írtam, hogy főztem spárgakrémlevest.

Este változásokat észleltem a mosdóban, a vizeletemmel kapcsolatban.

Megváltozott a szaga. Nem kellemetlen, hanem új, szokatlan irányban.

Én általában ha vmi változást tapasztalok, mindig utánanézek a neten. Így tettem most is, s hossza keresgetés után nem várt eredményre jutottam.

Ételek is megváltoztathatják a vizelet szagát. A spárga az egyik legmarkánsabb ebből a szempontból. A benne lévő kéntartalmú vegyület, a metil-merkaptán az oka (ugyanez van a fokhagymában is). Amikor spárgaevés után furcsa szagot érzünk vizeléskor, az azt jelenti, hogy rendelkezünk egy, a merkaptán lebontását szabályozó génnel. Ez a gén egy enzimet termel, az végzi a tulajdonképpeni lebontást. Nem mindenkinél van jelen.

Sejtettem én, hogy a spárga lehet az oka, mivel a spárgaevésen kívül semmi más változás nem történt az életemben, ami ezt az újdonságot eredményezhette volna. De ki gondolta volna?

Mivel rendkívül érdekesnek találtam a témát, kicsit utánajártam még...


Kémiai vizsgálatokkal kimutatták, hogy a spárgában található metil-merkaptán nevű kénvegyület az elsődleges felelős az átható szagért. Metil-merkaptán fellelhető még a záptojásban, hagymában, fokhagymában valamint a görények bűzös mirigyváladékában is.

A metil-merkaptán és egyéb kéntartalmú vegyületek enzimatikus bontása során keletkező anyagcseretermékek, így gyaníthatóan az S-metil-tioakrilát, az S-metil-3-(metiltio)tiopropionát valamint a dimetil-szulfid és egyéb kis vegyületek megjelennek a vizeletben, és nehezen feledhető szagot kölcsönöznek neki.

Az enzimatikus reakció és a kiválasztódás gyorsan lejátszódik: sokszor már negyedórával a spárgafogyasztás után érezni a vizelet megváltozott szagát.

Nem minden embernél lép azonban fel ez a reakció. Kimutatták, hogy egyetlen gén működésén múlik az, hogy valakinek spárga hatására szagos lesz-e a vizelete vagy sem. Különböző népcsoportokban eltérő ennek a génnek és az általa kódolt enzimnek a jelenléte; így egy brit lakosok bevonásával végzett vizsgálatban az alanyok mindössze 46 százalékánál jelent meg a szag a vizeletben, míg a franciákat vizsgáló tanulmány 100 százalékos eredményt hozott. Akinek tehát a szervezetében nem működik a spárga kénvegyületeit bontó enzim, annak nem lesz rémes szagú a vizelete spárgaevés után.

Egy másik vizsgálatban kimutatták, hogy genetikailag meghatározott az is, hogy valaki érzi-e egyáltalán ezt a szagot. Itt is egyetlen génre vezethető vissza a jelenség: ha valakinél ez a gén nem működik, még akkor sem fogja érzékelni a kénes bűzt spárgaevés után, ha a kénvegyületeket bontó enzim hibátlanul funkcionál (mások természetesen büdösnek tartják majd a vizeletét).

Fontos, hogy a fent említett két gén és enzim jelenléte illetve hiánya semmilyen hatást nem gyakorol az egészségünkre; akár működnek, akár nem, ugyanolyanok az életkilátásaink.

A vizelet szagosítása ellenére a spárga fogyasztása nagyon is ajánlott: nagy koncentrációban tartalmaz fólsavat, gazdag rostokban, káliumban, tiaminban, A-, C- illetve B6-vitaminban és glutationban, kiváló antioxidáns hatású, kifejezetten egészséges zöldség.

Tehát kedves spárgafogyasztók, ha hasonló "tüneteket" tapasztalnak, már tudjuk a miértjét...